Antal-Ferencz Ildikó könyvsorozata az amerikai magyar diaszpóra aktív közösségeit és meghatározó személyiségeit ismerteti, azok élettörténetét feltáró mélyinterjúkon keresztül. A harmadik kötet bemutatójára március 8-án került sor a Clevelandi Magyar Múzeumban. A szerző immár harmadik éve él az Egyesült Államokban ötfős családjával, így nem kívülálló újságíróként, hanem az észak-amerikai diaszpóra életének aktív tagjaként írta meg a trilógiát. A Magyarnak lenni Amerikában című kötetek rávilágítanak az észak-amerikai magyar közösségek múltbeli és jelenlegi kihívásaira, az önkéntes munka szépségeire és nehézségeire, a tudatos közösségépítés és identitásmegőrzés jelentőségére.

Antal-Ferencz Ildikó és családja 2022 nyarán érkezett New Jersey-be, és rövid idő alatt szerves részévé váltak az észak-amerikai magyar diaszpóra mozgalmas életének. „Azonnal belemerültünk az itteni közösségi életbe” – mesélte a szerző. Kezdetben a passaic-i magyar templomhoz és a garfieldi cserkészekhez csatlakoztak, majd hamarosan megismerkedtek a szintén közeli New Brunswick-i és New York-i magyar közösségekkel is. Az észak-amerikai magyarok életének felfedezése nemcsak a család hétköznapjait változtatta meg, hanem Ildikó pályáját is új irányba terelte. Korábban Magyarországon is szabadúszó újságíróként dolgozott, ezért Amerikában is szerette volna folytatni hivatását. „Mielőtt ideköltöztünk, mindenki azt mondta, hogy folytassam a munkámat, de amikor ténylegesen be akartam váltani az otthoni sajtóból kapott ígéreteket, különféle kifogásokba ütköztem” – emlékezett vissza. Ám két hónap után nem bírta tovább írás nélkül, ezért úgy döntött, hogy elkezd interjúkat készíteni a helyi magyar közösség meghatározó tagjaival. Első alanya Balogh László római katolikus pap volt, a passaic-i magyar plébánia akkori plébánosa.

Az újságíró idővel egyre több személyt keresett meg, miközben egyre mélyebben megismerte a diaszpóra életét is, így írásai hamar túlnőttek Passaic és Garfield, majd New Jersey és New York határain. Az amerikai magyar személyeket és közösségeket is összekötő történetek egyre több magyarországi sajtófelületen jelentek meg, és egy év múlva – a Bocskai Rádió gondozásában – összeálltak egy könyvvé. A Magyarnak lenni Amerikában I. interjúkötet bemutatására 2023. decemberében került sor Clevelandben. A könyv fogadtatása minden várakozást felülmúlt, és mivel Ildikó közben is folyamatosan készítette az interjúkat, a könyvkiadás sem állt meg az első kötetnél. „Az első interjúmat még úgy készítettem, hogy nem tudtam, hol fog megjelenni. Mára pedig már több mint száz interjú és három könyv született belőle” – mesélte. A második kötet mindössze kilenc hónap alatt készült el, a harmadik pedig még ennél is gyorsabban. A visszajelzések azt mutatták, hogy igény lenne  az élettörténetek angol nyelvű változatára is, így 2024. decemberében kiadásra került az első angol nyelvű válogatáskötet, és hamarosan, 2025. áprilisában megjelenik a második, gyakorlatilag két angol nyelvű kötetben összefoglalva a három magyar kötet interjúanyagát.

A szerző már több mint 40 észak-amerikai könyvbemutatón is túl van, ami – a helyszínek megkeresése, az események megszervezése és az érdeklődők megszólítása – nem kis kihívást jelentett számára a több mint száz interjú és összesen kb. 300 diaszpóra témájú cikk megírása mellett. Mégis látja értelmét a sok szervezésnek és utazásnak, ugyanis a könyvbemutatók során sokan azért döntöttek a vásárlás mellett, mert a személyes találkozások és a beszélgetések közelebb hozták az érdeklődők számára az interjúalyanok élettörténeteit. Ezek az események tehát nemcsak a könyvekről szóltak, hanem arról is, hogy a résztvevők megoszthassák saját élményeiket, tapasztalataikat és kérdéseiket a szerzővel és egymással.

A háromkötetes Magyarnak lenni Amerikában sorozat összesen 106 interjút tartalmaz, de a ténylegesen elkészült beszélgetések száma ennél is több. „Nem is tudtam pontosan, hány tagállamban jártam, amíg össze nem számoltam. Végül 18 USA-tagállam került fel a térképre” – mesélte Ildikó. A fizikai és virtuális látogatások során nemcsak interjúalanyokat ismert meg, hanem számos új kapcsolatot is kialakított. „Gyakran előfordult, hogy egy interjú kapcsán meghívtak egy közösségi eseményre, és így nemcsak az adott személlyel, hanem az egész közösséggel kapcsolatba kerültem” – mondta. A munka nem állt meg az Egyesült Államok határainál. Az első kanadai interjút Forrai Tamás jezsuita atyával készítette 2023-ban a fillmore-i vezetőképző cserkésztáborban, de egyéb rendezvények által megismerte, majd kikérdezte például Bede Fazekas Zsoltot, a torontói független magyar rádió munkatársát, vagy Lizik Zoltán püspök urat Windsorból.

Az interjúk készítésekor az újságíró tudatosan törekedett arra, hogy ne csak egy adott korosztályra vagy történelmi háttérre koncentráljon. „Nem csak ’56-osokat, nem csak DP-seket, nem csak időseket vagy fiatalokat akartam megszólítani, hanem mindenkit, aki a magyar közösségben jelenleg vagy a közelmúltig aktív és elkötelezett a magyarság iránt”– mesélte. A legfiatalabb interjúalanya tizenhét és fél, a két legidősebb kilencvenöt éves volt.

Az egyéni interjúkon túl Ildikó a diaszpórában működő közösségeket, szervezeket is feltérképezte. Különösen nagy hangsúlyt kaptak a magyar szervezetek a második kötetben. „Amikor egy szervezeti vezetővel beszélek, akkor nemcsak egy család vagy egy kis közösség élete, hanem egy jóval nagyobb perspektíva tárul elém” – mondta. A beszélgetésekből kialakult személyes kötődések és barátságok még inkább megerősítették a szerzőben, hogy ez a munka nemcsak (kor)dokumentáció, hanem közösségek élő történeteinek megörökítése.

Az interjúkötetekben kiemelt szerepet kaptak az amerikai magyar történelmi egyházak képviselői. A szerző közel 10-10 katolikus és református papot, illetve gondnokot, kántort, világi tanácselnököt stb. szólított meg, hogy bemutassa „a hit és a magyarság bástyáit”, és azok mai kihívásait. A magyar nyelv és kultúra megőrzésének és az „utánpótlás kinevelésének” szempontjából nélkülözhetetlen hétvégi magyar iskolákról is számos beszélgetés és helyzetfeltárás készült. Amerikai Magyar Iskolák Találkozójának (AMIT) alapító-vezetőivel, Prof. Kerekes Judittal és Petreczky Katalinnal készített interjúkból kiderült, hogy Észak-Amerikában legalább 30-35 hétvégi magyar iskola működik, amelyeknek kb. harmadát Ildikó személyesen vagy virtuálisan felkereste. Ugyancsak elkötelezett vezetőket kíván meg a külföldi magyar cserkészet, amelynek tagjai szinte minden más amerikai magyar közösségben és szervezetben is jelen vannak. A cserkészetet sokszor összekapcsolják a hagyományőrzéssel és a néptánccal-népzenével, hiszen fontos szerepet játszanak a magyar kultúra megélésében és továbbadásában (mint például a Regös csoportok, a Kodály Hétvége, stb). A szerző találkozott például a New Brunswick-i Mákvirág és Csűrdöngölő, a torontói Kodály, a chicagói Borozda vagy a Washington DC-ben működő Tisza táncegyüttesek tagjaival, valamint az amerikai magyar néptáncmozgalom és a Pontozó verseny alapítójával, id. Magyar Kálmánnal és annak fiával, az Hungarian Folklife Association-t (AHF) alapító ifj. Magyar Kálmán Öcsivel is. A szerző számára ezek a témák személyesen is fontosak, fiai ministránsok és cserkész őrsvezetők, lánya is cserkész és járt magyar iskolába és néptáncra, ő pedig férjével a templomi közösség aktív tagjai és a helyi cserkészet fenntartó testületének tagjai: „Az első könyv kifejezetten cserkészet-központú lett, mert minden második-harmadik interjúalany valamilyen módon kötődött hozzá” – mesélte. 

A diaszpóra közösségi életének további fontos pillére a magyar klubok és magyar házak, amelyek egyes vezetői szintén készültek interjúk. A magyar házak száma az Egyesült Államokban nem magas, de ahol működnek, komoly kulturális oázisként szolgálnak. Az újságíró külön figyelmet fordított a tiszteletbeli konzulok munkájára is, akik Magyarország képviselete mellett az amerikai magyarok érdekeit is segítik. Dr. Krasznai Csaba clevelandi református püspökkel készült beszélgetés során értette meg igazán ennek a szerepnek a jelentőségét, de elbeszélgetett Bőjtös Györgyivel, a korábbi clevelandi tiszteletbeli konzul özvegyével is, valamint Pazurek Piros floridai, Voisin Éva kaliforniai és Forgách Péter New York-i tiszteletbeli konzullal is. Végül külön csoportot alkotnak a fiatal ösztöndíjasok, akik bár csak rövid időt töltenek egy adott észak-amerikai közösségben, hozzájárulásuk mégis jelentős és maradandó, legyen szó akár a a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP), a Balassi vagy a Diaszpóra Felsőoktatási Ösztöndíjprogram, a Hungary Foundation ösztöndíjasairól vagy a Reconnect Hungary program résztvevőiről, ezért többségük a könyvekbe is belekerült. 

A Magyarnak lenni Amerikában kötetek hasábjain bemutatásra kerültek különböző egyéb kezdeményezések magyarságuk iránt szintén elkötelezett képviselői is, például két rádiós és egy szerkesztő kolléga, a diaszpóra művészeti életének néhány képviselője (Nyári Bernadett hegedűművész, a zeneiskola-alapító Krasznai Tünde Ilona, Balla Zsuzsa karnagy), Szakály Anna filmrendező, Tóth Gergő nyelvész és fotós, valamint Varga Laci, a Hétvezér sörfőzde, illetve Novoszáth Tamás, az Athlete és az Ostva vállalkozások alapító-vezetői. 

Cleveland magyar közössége kiemelkedő szerepet tölt be ebben a színes gyűjteményben. Az újságíró beszélgetőtársai voltak többek között Bóna Richárd római katolikus pap, Dr. Krasznai Csaba református püspök és felesége, Beáta, Kovács György, a Sík Sándor Cserkészpark igazgatója, Pigniczky Eszti KMCSSZ vezetőképző vezetőtiszt, Daróczi Zsuzsa, a clevelandi református közösség gondnoka, Endrei Ferenc nyugalmazott lelkész, Lauer K. Edit, az Amerikai Magyar Koalíció alapító tagja és örökös elnöke, Ludányi András politológus-történész, Mészáros Andrea, az EME elnöke és a Magyar Múzeum igazgatóhelyettese, Nádas Gabriella, a Clevelandi Magyar Társaság ügyvezető elnöke, Somogyi Lél, az Árpád Akadémia alapítója és Molnár Zsolt, a Bocskai Rádió főszerkesztője. 

harmadik kötet különlegessége, hogy a legszélesebb földrajzi eloszlással rendelkezik: 13 államot érint, köztük olyanokat is, ahol szórványban élnek magyarok, mint például Arizona, Dél- és Észak Karolina vagy Texas. A korosztályi eloszlás ebben is széles: a huszonéves ösztöndíjasok és a 90 év körüli ’56-os menekültek egyaránt megtalálhatók. Egyházi személyek, magyar iskolavezetők, cserkészek, néptáncosok, sőt, egy DJ is bekerült, ami jól tükrözi a diaszpóra kulturális sokszínűségét: „Ezek a kötet – ahogy az előzőek is – éppoly színes, mint maguk az észak-amerikai magyar közösségek” – fogalmazott a szerző.

A könyvek informatív szerepe, gyakorlati hasznossága vitathatatlan, és azt sem túlzás állítani, hogy ezek az életmesék egy-egy igazi történelemleckét jelentenek az olvasó számára. A megszólalók közül sokan személyesen élték át az ’56-os forradalmat, a menekülés és újrakezdés nehézségeit, vagy éppen a rendszerváltás előtti éveket és azutáni változásokat. A különböző kivándorlási hullámok és az eltérő generációs tapasztalatok izgalmas képet rajzolnak ki arról, hogyan alkalmazkodtak a magyar egyének, családok és közösségek az amerikai élethez, miközben tudatosan és aktívan igyekeztek megőrizni magyar gyökereiket.

Mint Ildikó kiemelte a könyvbemutatón, a könyvekből az is kiderül: a diaszpóra magyarságának egyik legnagyobb kihívása ma is a generációk közötti együttműködés és az utánpótlás biztosítása. Ott ahol, a közösségek és szervezetek vezetése még mindig az idősebb generáció kezében van, akik hosszú évtizede alapították, illetve vezették azokat, ha ők nem tudják a megfelelő időben és módon átadni a stafétát, nem lesz biztosított a magyarság jövője. Ugyanakkor a fiatalabbaknak is szükséges megérteniük, hogy az idősebbek évtizedes tapasztalata és tudása nélkül nehéz hosszú távon sikeresen működtetni egy közösséget vagy szervezetet, valamint azt, hogy helyi és diaszpóra szintű együttműködések nélkül minden sokkal nehezebb, hiszen ugyanazokon a létszámban jellemzően csökkenő magyar családokon osztoznak a közösségek és szervezetek. Azt is látni kell, hogy az elmúlt évtizedekben felmerülő jelentős társadalmi, gazdasági és kulturális változások teljesen új kihívások elé állították az amerikai magyar családokat és közösségeket: „A régi időkben az asszonyok korán szültek és otthon maradtak, háztartást vezettek és gyerekeket neveltek. Ma már a legtöbb családban mindkét szülő dolgozik, és a később született, mindenféle különórával gyermekeik nevelése okán messze sincs annyi szabadidejük közösségi munkára, mint ahogy elődeiknek volt. Sok helyen hiányzik a korábban a közösségek gerincét képező fiatal nyugdíjasok teljes generációja.” A másik általános kihívás a magyar nyelv megőrzésének nehézsége: „A már Amerikában született többedik generációsok és a folyamatosan növekvő létszámú vegyes házasságokban élő számára gyakori kérdés, hogy mennyire akarják, illetve tudják megőrizni a magyar nyelvet és kultúrát”. Ha a magyar nyelv és kultúra csupán egy-egy ünnepi alkalmakra korlátozódik és az alkalmi hagyományőrzés szintjén marad, azaz nem válik a családok mindennapjainak szerves részévé, akkor nagyon gyorsan kikophat a következő generációk életéből. Ezért is kulcsfontosságúak a hétvégi magyar iskolák, a cserkészet, a templomok és a magyar házak, illetve az ott zajló hagyományőrző, kulturális programok, hiszen ezek tudják biztosítani a magyar identitás közösségi élményét.

Bár a diaszpóra magyar közösségei rengeteg nehézséggel néznek szembe, ezek az interjúk és könyvek azt bizonyítják, hogy még mindig sokan vannak, akik hajlandóak időt és energiát áldozni az amerikai magyar jövő érdekében: „A magyar identitás, nyelv és kultúra megőrzése nem magától értetődő dolog. Azok az emberek, akikkel beszélgettem, nap mint nap dolgoznak érte, és ez a könyvek legfontosabb üzenete: ha ezt a munkát nem végezzük el, akkor a következő generációknak már nem lesz lehetőségük megélni azt” – foglalta össze a szerző. 

A Magyarnak lenni Amerikában három kötete nem jöhetett volna létre Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatása nélkül. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által biztosított anyagi források adták meg a lendületet az első könyvkiadáshoz, az interjúalanyok és olvasók pozitív visszajelzései pedig további motivációt nyújtottak. „Ezek az emberek a magyarság túlélésének a zálogai az észak-amerikai diaszpórában. (…) Élő bizonyítékai annak, hogy van értelme nap mint nap küzdeni a magyar nyelv, kultúra és identitás megőrzéséért, és hogy a közösségért végzett munka soha nem hiábavaló” – zárta szavait a szerző.

Írta: Dorgay Zsófia

Forrás: www.bocskairadio.org