Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

Irta: Antal-Ferencz Ildikó

Az észak-amerikai magyar emigráció és diaszpóra kutatásának legfrissebb eredményeit és jövőbeli irányait feltáró júniusi workshopot újabb szakmai műhely követte december 8-án a Magyar Nemzeti Levéltárban, ahol a jelenleg futó kutatási projektek és kezdeményezések bemutatása mellett egy közös, intézményközi projekt is útjára indult: az Amerikai Egyesült Államok (USA) fennállásának 250. és az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából tervezett, amerikai magyar életutakat és helyszíneket bemutató, kétnyelvű, virtuális és fizikai kiállítás, amelynek koncepcióját, javasolt felépítését és időzítését beszélték meg a műhely résztvevői. Az esemény újabb fontos mérföldkő a témában érdekeltek és érintettek hálózatosodása, azaz közös gondolkodása és egyre szorosabb szakmai együttműködése terén.

A szakmai műhelyt dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója nyitotta meg, aki köszöntőbeszédében elmondta: az emberiséggel egyidős a migráció, de a szakma még mindig nem érti pontosan, hogy az mit okoz az érintett országok társadalmaiban. Megemlítette, hogy az MNL egy nagy nemzetközi konferenciát is tervez a közeljövőben, a XVIII. század második fele-végéről, a híres magyar világutazó, Benyovszky Móric négy világrészt érintő utazásai és földrajzi leírásai mentén.

Vass Csaba Géza (MNL, levéltáros) a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért felelős államtitkársága által 2014-2023 között szervezett, szakmailag az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) által koordinált Mikes Kelemen Program során beérkezett anyagokról tartott előadást. A program – amelybe 2015-ben szakmai partnerként csatlakozott az MNL, a levéltári koordinációt vállalva –, célja a tengerentúli (elsősorban az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Dél-Amerika) magyar emigráció és diaszpóra tárgyi hagyatékának gyűjtése és hazahozatala volt. Megtudtuk, hogy az összesen kb. 27,5 iratfolyóméternyi anyag (levelezések, naplók, rendezvényekkel kapcsolatos gazdasági és szervezési dokumentációk, fényképek stb.) főként a II. világháború és az 1956-os forradalom utáni emigrációs hullámokban kivándorolt magyarok befogadó országokbeli történetét dokumentálja, amelyről korábban az MNL kevés iratanyaggal rendelkezett. A kilenc év alatt összegyűjtött és beérkezett anyagmennyiség nagy része még feldolgozásra vár.

Pigniczky Réka (56Films, rendező) röviden ismertette a 150+ magyar menekült életútinterjúit tartalmazó, az Amerikai Magyar Koalíciót (HAC) vezető Lauer Rice Andreával, mint forgatókönyvíróval közösen jegyzett Memory Project nevű magyar emigrációs vizuális emlékgyűjteményt, illetve más, ‘56-os témájú dokumentumfilmjeit. Ezután bemutatta a 2026. április 27-én Washington DC-ben tartandó nagyszabású HAC Gála részeként bemutatni tervezett „Csillagok alatt: Magyar örökség Amerikában” című dokumentumfilm-sorozat terveit, amely célja bemutatni az amerikai magyarok meghatározó szerepét az USA történetében az ország 250. születésnapja alkalmából. Terveik szerint tíz terület (mint például tudomány, üzlet, sport, politika, művészetek, közösség) képviselőivel készítenek interjúkat, amelyek próbaepizódja 2025 decemberében, első része a jövő áprilisi HAC Gálán jelenik meg, majd kéthetente, online módon válik hozzáférhetővé a többi rész, egészen 2026. július 4-ig. 

Péter Róbert (Szegedi Tudományegyetem, egyetemi docens) „Digitális forráskritika és szövegbányászat: a Magyar Bányászlap (1913-1962) elemzése az AVOBMAT kutatási eszközzel” címmel tartott előadást, amelyben a 1913-1962 között létező, összesen 2157 kiadott, 97%-ban elérhető lapszámmal rendelkező, kb. 40 millió szót tartalmazó, korábban az OSZK-ban feltérképezetlenül és kiaknázatlanul tárolt, Magyar Bányászlap elemzését mutatta be az AVOBMAT (Analysis and Visualisation of Bibliographic Metadata and Texts) kutatási eszközzel. A szövegbányászati alkalmazás segítségével bukkant rá a Steflik családra, akik kulcsfontosságú szerepet játszottak az amerikai-magyar közösség életében a lap szerkesztője szerint. A Kartalról származó Steflik család történetét megírta az Óhazából az Újvilágba egyik kötetében. Az újság a XX. század közel öt évtizedén keresztül a kapcsolattartás és identitásmegőrzés egyik legfontosabb fóruma volt, amely nemcsak az amerikai magyarokkal és az óhazával kapcsolatos híreket, hanem lehetőségeket is közvetített: állás- és lakáshirdetéseket, közösségi felhívásokat, leveleket, személyes történeteket, sőt irodalmi műveket is leközölt, tehát nemcsak bányászoknak szóló szaklap volt. Konkrét példák révén (névelem-felismerés, a „Magyarország” szó szövegkontextusának vizsgálata, témamodellezés, konkordancia, stb.) megtudtuk, hogyan működik az AVOBMAT szövegbányászati eszköz, amely nagy mennyiségű bibliográfiai metaadat és szöveg kritikai és interaktív adatalapú elemzésére képes, MI-alapú módszerekkel, 24 nyelven, felhasználóbarát területen.

Máté Zsolt (Pécsi Tudományegyetem) a ‘47-es emigráció forrásai címmel a Columbia Egyetem kézirattárában végzett kutatóútjáról számolt be. Szót ejtett a létszámában legkisebb, de politikailag legaktívabb bevándorlási hullámban érkezők magyar vonatkozású iratairól (köztük elsősorban Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök hagyatékáról), azok különlegességeiről (például csak üres borítékokat, karácsonyi kártyákat, reklámokat, illetve pénzügyi dokumentumokat tartalmazó dobozok) és ún. vakfoltjairól (előadások, a Szent Korona hazahozatala, CIA kapcsolatok, stb.), valamint megjelent és tervezet hasznosulásairól (mint Nagy Ferenc és a Harmadik Világ; Nagy Ferenc és az 1956-os forradalom; játékfilm és életrajz).

Tóth Gergely (nyelvész, fotográfus) ismertette az évente kb. másfél hónapnyi önkéntes munkával összegyűjtött, majd földrajzi alapon rendezett, magyar tárgyi emlékekről készült sok tízezer fotót tartalmazó honlapját (magyarnegyed.com), amellyel célja a magyar közösségek életének rekonstrukciója, majd három amerikai magyar „periféria” nyomait mutatta be fényképeken (emléktáblák, sírkövek, újságcikkek révén): Pueblo, Colorado (a „Dél Pittsburgh”-jeként emlegetett acélgyár); Rock Spring, Wyoming („bányavidék a Vadnyugati sivatagban”) és Elk River, Minnesota (amely „sem bánya, sem vasgyár”).

Antal-Ferencz Ildikó (szabadúszó újságíró) a három évnyi észak-amerikai családi tartózkodása alatt írt és a clevelandi Bocskai Rádió kiadásában megjelent három interjúkötet (Magyarnak lenni Amerikában I–III.) főbb tapasztalatait és tanulságait foglalta össze. Az USA közel húsz államában és Kanadában készült 106 mélyinterjú különböző korú, hivatású, migrációs és földrajzi hátterű magyarok osztják meg élettörténeteiket és diaszpóra közösségi-szervezeti tapasztalataikat, illetve bemutatják, hogyan élik meg és adják tovább a mindennapok során a magyar identitást (nyelvet, kultúrát és népi hagyományokat) családjaik, a magyar hétvégi iskolák, cserkészetek, egyházi közösségek, néptánc-csoportok és civil szervezetek keretein belül. A szerző eredeti szándéka volt megismerni Észak-Amerikában élő, a magyarság iránt elkötelezett magyar (származású) személyek és közösségek életét, mindennapi örömeit és kihívásait, majd megismertetni mindazt anyaországi és határon túli magyar olvasókkal, de a visszajelzések alapján sokrétű és intenzív munkájának (amelybe közel 100 más jellegű riport, 50+ könyvbemutató, 10+ diaszpóra-szintű eseményen készült rádió-interjú és egy online konferencia szervezése is tartozik) és nagycsaládos magánéleti tapasztalatainak számos további gyümölcse lett: egymás jobb és mélyebb megismerése, ismeretszerzés más helyi/tagállambeli közösségekről, szervezetekről, jógyakorlatokról és különböző ösztöndíjakról; illetve könyvtári és kutatói megkeresések is. 

Bakos Réka (Óhazából az Újvilágba, igazgató), Fenyvesi Anna (Szegedi Tudományegyetem, nyelvész) és Szabóné Rácz Éva (MNL) az „Óhazából az Újvilágba (és vissza), a hazatérő amerikások öröksége” című előadásukban ismertették a program hazatérő kivándorlókat bemutató vonatkozásait. Az „amerikás” személyes és családtörténeteket megörökítő könyvsorozat kiindulópontja egy Óhazából az Újvilágba – Hungarian Roots and American Dreams nevű közösségi média csoport volt, amelynek elsődleges célja az emlékek megőrzése volt, és a megosztott történetekből immáron 106 került publikálásra a könyvsorozat első két kötetében. Az előadók ismertették, hogy bár az Amerikába irányuló magyar emigráció történetének jelentős tudományos irodalma van, kevesebb figyelem irányul azokra a százezrekre, akik rövidebb vagy hosszabb újvilági tartózkodás után – gyakran megspórolt dollárjaikkal, új ismereteikkel és tárgyi emlékeikkel együtt – visszatértek az Óhazába. A program célja, hogy láthatóvá tegye ezt kevésbé ismert örökséget, és rámutasson a családoknál őrzött emlékek, dokumentumok és történetek gazdag, feltáratlan forrásanyagára.  A tervezett öt kötetből három szorosan kapcsolódik a visszatérők témájához: Pocsai Zsuzsanna nagyapja amerikai útja és kint tartózkodása során 1914 és 18 között naplót vezetett, amelyet hazatérése után megőrzött a család. A bejegyzéseken keresztül megelevenedik a századforduló nagy kivándorlási hulláma, betekintést nyerünk a magyar közösség és a kivándorlók mindennapjaiba. Szabóné Rácz Éva üknagyapja, Bártfai Gyula kivándorlásához kapcsolódóan ismertette a borsodi Dollártanya történetét bemutató, 2027-re tervezett kötetet, amelynek hátterében átfogó és sokrétű kutatómunka áll. A levéltári, önkormányzati és sajtóanyagok feltárása mellett a leszármazottakkal készített oral history interjúk adják majd a tartalom gerincét. Szintén kivándorló és hazatérő ükapja, Ráduly Mihály történetének kutatása során döbbent rá Török-Sándor Ibolya, hogy szülőfalujából, a székelyföldi Homoródalmásról a 20. század első évtizedeiben több százan vándoroltak ki Amerikába, többségük hazatért. Az almási amerikások családtörténeteit és tárgyi emlékeit mutatja be a készülő kötet.

Katona Csaba (MNL, történész, kommunikációs referens) a Massachusettsi Magyar Egyesület által létrehozott 1956-os bostoni emlékmű történetét mutatta be, amelynek alapja egyhónapos helyszíni történészi munkája és az abból készült, „Megőrizzük a hidakat” című kötet. Elmesélte, hogy a forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára tervezett szoborra 1984 végére már 16.000 dollár gyűlt össze, 26 államból és Kanada több tartományából, de még Grönlandról és Szaúd-Arábiából is érkezett adomány, s az adakozók között nem csak magyarok voltak. A Kristóffy Iván vezette szoborbizottság pályázatát Hollósy György, másodgenerációs magyar származású szobrász Törekvés a szabadságra (Aspiration for Liberty) nevű alkotása nyerte. Megtudtuk, hogy az amerikai közvélemény megnyeréséhez a szobron emléktábla idézi fel a bostoni ír katolikus családból származó, a városban különösen népszerű J. F. Kennedy elnök 1960-ban, New Yorkban, az 1956-os forradalomról mondott, az akkori politikai korrektségnek is megfelelő beszédét. Részleteket hallhattunk az átadás előtti megfeszített munkáról, a Feneuil Hall-ban 1986. október 26-án zajló, Michael S. Dukakis kormányzó (1988-ban elnökjelölt) felesége jelenlétében zajló első átadási ünnepségről, a szobor ideiglenes, a Liberty Square felújítása okán történt eltávolításáról, és az 1989. május 7-i, Raymond R. Flynn, Boston akkori polgármestere és John Kerry szenátor (2004-ben elnökjelölt) jelenlétében zajló második átadásáról.

Az előadások után következett a valódi műhelymunka, amelyet Balogh Balázs, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpont (HTK) főigazgatója, Fülemile Ágnes, a ELTE HTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa, Venkovits Balázs, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének igazgatója, Hegedűs István, az MNL Fejlesztési és Állományvédelmi igazgatója és Bakos Réka, az Óhazából az Újvilágba program igazgatója vezettek. Bemutatták az USA 250. és az 1956-os forradalom 70. évfordulójához kapcsolódó, amerikai magyar életutakat és helyszíneket bemutató, kétnyelvű kiállítás előzetes koncepcióját. A résztvevők megvitatták, hogyan kapcsolódhatnak be az intézmények és szakemberek a projekt közös fejlesztésébe, és milyen együttműködési lehetőségeket látnak. Rendkívül értékes szakmai párbeszéd bontakozott ki a kiállítás tartalmi irányairól is, amely a következő hónapok közös munkájának szilárd alapjául szolgál majd. A megbeszélést és a szakmai napot Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár beszéde zárta, amelyben gratulált a résztvevő előadóknak, és az államtitkárság támogatásáról biztosította a közös projekt megálmodóit.