Az idei Nemzeti Összetartozás Napjához kapcsolódva különleges közösségi térképezési projekt valósult meg Ausztráliában. A „Kárpát-medencétől Victoriáig” című kezdeményezés célként tűzte ki, hogy vizuálisan megjelenítse: honnan érkeztek a helyi magyar közösség egyes tagjai és családjai, illetve hol élnek ma Victoria állam területén. A kezdeményezést a Viktóriai Magyar Tanács és a Melbourne-i Magyar Központ támogatásával valósítottuk meg. 

Kevesebb mint két hónap alatt megközelítőleg 300 válasz érkezett be, amelyek alapján két közösségi térkép készült el. Az első térkép a válaszadók családi gyökereit mutatja be a Kárpát-medencében, míg a második azt teszi láthatóvá, hogy ma hol élnek a magyar közösség tagjai Melbourne-ben és Victoria különböző településein.

Az anonim kérdőív nem gyűjtött neveket, pontos címeket vagy elérhetőségeket. A résztvevők települést vagy városrészt adhattak meg, valamint azt is jelezhették, hogy családjuk mely időszakban érkezett Ausztráliába. A kitöltések így nem egyéni élettörténeteket tettek elérhetővé, hanem közösségi mintázatokat rajzoltak ki időbeli és földrajzi vonatkozásban.

A projekt egyik fontos sajátosságát az adta, hogy a közösségi adatgyűjtés nem egyszerűen az online térben zajlott. Habár a kérdőív – a közösségek belső csoportjai mellett – elsősorban a helyi magyar szervezetek digitális csatornáin terjedt, számos közösségi rendezvényen személyesen is lehetőség nyílt a kitöltésre. Ezt az eljárást különösen az idősebb generációk elérése miatt tartottuk jelentősnek, mert számos olyan családi emlék, településnév és migrációs tapasztalat került így felszínre, amely más módon könnyen láthatatlan maradt volna. A közösség szempontjából az így kialakult beszélgetések és az arra való rácsodálkozás, hogy mások mely térségekből érkeztek, erősítették az összetartozás érzését.

Végül az elkészült térképek a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett melbourne-i megemlékezésen kerültek bemutatásra. A nagyméretű térképek sokak számára személyes kapcsolódási pontot jelentettek: a résztvevők nemcsak saját családi gyökereiket keresték meg rajtuk, hanem beszélgetni kezdtek egymással szülővárosokról, régiókról, kivándorlási hullámokról és a helyi magyar közösség alakulásának körülményeiről. Ezt követően online platformokon és médiában is megjelentek a projekt hírei.

A beérkezett válaszok értelmezésekor jól láthatóvá vált, hogy a victoriai magyar közösség sokirányú Kárpát-medencei kötődésekkel rendelkezik. Az anyaországi települések mellett jelentős számban jelentek meg erdélyi, felvidéki és vajdasági kapcsolódások is. A Hol élünk ma? című térkép pedig azt jelenítette meg, hogy bár Melbourne továbbra is a közösségi élet központja, a magyar jelenlét Victoria több térségében is kimutatható.

Ezzel együtt izgalmas volt látni azt is, hogy az érkezési időpontok alapján a victoriai magyarság rendkívül sokrétegű. A beérkezett válaszokban egyaránt megjelennek a második világháborút követő, az 1956-os, az 1989 utáni, valamint a 2000-es éveket követő migrációs hullámok képviselői. A projekt eredményei arra utalnak, hogy a különböző időszakokban és a Kárpát-medence eltérő régióiból érkező magyar csoportok Melbourne-ben közös intézményrendszert és aktív közösségi kapcsolatokat alakítottak ki.

Diaszpórakutatói szempontból a projekt egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a közösségi térképezés nem pusztán adatgyűjtési módszer. Megfelelően alkalmazva egyszerre szolgálhatja a közösségi emlékezet megőrzését, a generációk közötti párbeszédet és a diaszpóraközösségek önismeretének erősítését. Ráadásul a victoriai tapasztalatok alapján a kezdeményezés más közösségek számára is adaptálhatónak tűnik. Ezen a módszertanon alapuló hasonló projekt indult el NSW-ben, ahol Sydney és Új-Dél-Wales magyar közösségének térképezése zajlik. Az ottani eredményeket az augusztus 20-a alkalmából szervezett nemzeti ünnepen fogják bemutatni.

Zárásként hozzá kell tennem: a „Kárpát-medencétől Victoriáig” projekt számomra egyszerre volt közösségi munka, rendezvényszervezési eszköz, tereptapasztalat és kutatói tanulási folyamat. Melbourne-ben Kőrösi Csoma Sándor Program-ösztöndíjasként nap mint nap tapasztalom, hogy a diaszpóraközösségek működését nem lehet pusztán intézmények vagy események alapján megérteni. Legalább ilyen fontosak a közösség tagjainak személyes történetei, a családi emlékezet elemei, valamint a helyi kapcsolati hálók és azok a közös alkalmak, amelyekben ezek láthatóvá válnak.

Várdai Levente doktorvárományos történész, Pécsi Tudományegyetem Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas, Melbourne